Vasárnap éjjel indultunk el. Ildi, Karcsi felesége, Karcsi, Jocó, és Laci. (Őt Keszthelyen vettük fel.)
Hosszú volt az út Izoláig, főleg, hogy végig zuhogott az eső. Aztán megérkeztünk a kikötőbe és megláttam ezt a szépséget. Íme az első kép róla.
Felmásztunk rá, körbejártuk, megcsodáltuk ... gyönyörű. Igaz, nem a legnagyobb (38 láb) de hát akkor is Ő a legcsodásabb hajó nekem. Megjött Matic és átadta. Sajna volt egy két dolog, ami hiányzott (kávéfőző, teafőző), de ez csöppet sem vont le az egész élményből. Megbeszéltük, hogy átzúgunk Kopper-be, ahol tankolni tudok és ahol ki kell léptetni a hajót Szlovéniából.
9-kor elindultunk, de aztán az eső is belekezdett, mi meg bőrig áztunk, mert felhúztam a biminit, meg a sprayhood-t is, mert attól féltem, hogy a szél letépi. Nem kellett volna, ha hagyom megvédett volna az esőtől.
10-kor megérkeztünk a Kopper-be, nem valami nagy volt a kikötő bejárata, volt is egy kis sor a tankoló helynél, ráadásul a beállást is elsőre elbénáztam. Nem éreztem még igazából a hajót. De másodjára már sikerült:) Tankoltam, no meg kiléptettem a hajót Szlovéniából. A szlovén vámos figyelmeztetett, hogy ha visszajövök Szlovéniába, akkor VÁM-t kell fizetnem. Mondtam, hogy bár nagyon tetszik az ország, eszem ágában sincs visszajönni:) legalább is mostanában.
Így aztán nekivágtunk Umag-nak, hogy beléptessük a hajót Horvátországba. Az előzetes tájékoztatás szerint fél 12-re kellett odaérnünk. Hát nem ment, 12-re értünk oda, de a kikötés már sokkal jobban ment. A fiúk is jól csináltak mindent, bár az eső továbbra is zuhogott. Bejelentkeztem a rendőrségen, a VÁM-n. Simán ment minden, teljesen meglepődtem, nem ezzel ijesztgettek. Aztán felmentünk a kikötő parancsnokhoz, aki azzal a lendülettel, ahogy bementünk hozzá el is zavart. Megdöbbentem, még a végén itt kell töltenünk a napot. Volt néhány telefon, majd várnunk kellett 10 percet a látszat kedvéért, majd mintha mi sem történt volna a kikötő parancsnok minden papírt megfelelőek talált, és megadta az engedély és az ideiglenes CRUE listát is. Röhej.
Most már semmi sem tántoríthat el irány dél!!!
14-kor végre elindultunk. Azt terveztem, hogy Pula-ig lehajózunk és ott töltjük az estét. De lassabban haladtunk így kikötöttünk VRSAR-ban. 
Jött a kikötő fiú, és közölte, hogy előbb be kellett volna rádión jelentkeznünk a 17-s csatornán. Jó vicc, a rádiónk nem működött. Sajna elég messze a központi épülettől, de pontban szemben az éttermekkel találtunk "ágyat".
Jött a kikötő fiú, és közölte, hogy előbb be kellett volna rádión jelentkeznünk a 17-s csatornán. Jó vicc, a rádiónk nem működött. Sajna elég messze a központi épülettől, de pontban szemben az éttermekkel találtunk "ágyat". Az első estén irány az étterem. Brancint kértünk. csodás íze volt. Irány a hajó és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése