2008. jún. 23.

2008.06.21. Hajónapló hajó nélkül hazafelé Érdre

Elérkezett a szombat. Szomorúan vettük tudomásul, hogy el kell hagynunk a hajót. Pedig már olyan jól belaktuk. Vettünk néhány plusz dolgot, amit itt hagyunk. Kávéfőzőt két plusz kávéscsészével, tej kiöntő "küblit" elosztót, gázgyújtót, stílusosan kék/fehér csipeszeket. Persze van még néhány ötletem, ami hasznos lenne, de majd augusztusban. Nehéz volt otthagyni:((


A haza út szörnyen indult. Az autópályán írtozatos sor, lépésben haladtunk. Néha még úgy sem. Ehhez 30-35 fokos izzasztó hőség, a klíma is alig bírta. Geri persze megint élvezte az utat hazafelé. Bár eddig mindig gond volt Vele, nem bírt sokáig az üllésben üldögélni, de most semmi gond sem volt Vele. Ette a kis jég krémét, amit persze Orsi magának vett, de Geri elkobozott:) Szerencsére az út többi részén a forgalom is csöndesedet, és sikerült beállni 140-145-re. Amit lehetett is folyamatosan tartani hazáig. Kivéve a szörnyűséges Nagykanizsától marcali elágazásig tartó útszakaszt.

2008.06.20. Vissza Sukosan-ba

Péntek van. Most már nincs igazán idő sehova se menni, így irány haza Sukosan-ba. Kifizettem a marinát, kaptam 10% kedvezményt mint átutazó. Így csak 360 Kunát kellet fizetnem, elfogadható ár. Geri is kipihente magát, bár igazából nem volt semmi panasz rá, nagyon jókat aludt és nagyon jókat evett:) Az idő nagyon szép volt. Meleg 28-30 fok, a tenger is csendes és 8-9 csomós hátszél várható. Végre ismét vitorlázhatunk. A mólóról szépen kimotoroztunk a kikötőből. A nyílt vízen kellemes hátszél fogadott. Pillangóba raktam a vitorlákat. Ez ugyan nem a mi hátsó felünk, de szerintem mi is így nézhetünk ki. Végül 8-9 csomós hátszél jött, és mi 5-5.3 csomós sebességet produkáltunk. Nagyon szépen siklott a hajó. Élvezet volt vezetni. Már akkor éreztem, hogy mennyire fog hiányozni. Csöndes utunk volt, csak a hullámok zaja hallatszott. Sukosan-ban a kikötőben tankoltam. Egész szépen sikerült a parthoz vinnem a hajót. Elégedett voltam magammal. Most tankoltam másodjára. 600 kunát fizettem. Nem evett sokat, több mint félig volt még a tankban. A kikötés már nem sikerült ilyen szépen. Mérges is voltam magamra, mert nem értem, miért bénáztam el. Igaz volt egy kis oldalszél, ami folyton elvitte a hajót, de összességében úgy éreztem magam, hogy mindenki rajtam röhög, hogy ilyen béna vagyok. Kár ezért a befejezésért:( Nem törtem meg a hajót, semmi gond nem lett Vele, csak a szépség hiányzott. Látszik van még mit tanulnom.
Azért volt szomorú esemény is. Kikaptak a horvátok. Pedig most is a horvát pólómban, sörrel a kezemben drukkoltam Nekik.:((((

2008.06.19. Ismét hajózunk írány észak

Korán keltünk. Ma ismét hajózni fogunk. Az időjárás kedvező kellemes 10 csomós szél fúj, nagyon enyhe hullámokkal. Újra Ugljan sziget a cél, de most Sutomiscica Olive Island Marina. Állítólag szép igényes kikötő kellemes kisvárossal. Annácska kicsit még álmos, de azért Ő izgul a hajózás miatt. Többször meg is kérdezi,












"Ugye most nem lesznek akkora hullámok?"
Megnyugtatom, nem lesznek. Kissé megnyugszik, még mosolyog is. Gerit nem kell félteni. Ő már a megszokott rendszer szerint 10 perces hajókázás után bealszik. Az idő kellemes, a táj pedig igazán gyönyörű. Milyen furcsa, hogy csak két nap telt el a nagy hullámok és a viharos szél óta. A Sukosániak szerint nem normális, hogy ilyen idő tájt Jugo legyen. Elhiszem Nekik, mert a könyv szerint a Jugo nem ebben az időszakban fúj. Ennek ellenére, mostanában elég sokszor előfordul. Hát igen úgy tűnik még is csak van valami abban, hogy klimaváltozás lesz. Elég hamar elérünk Sutomiscica-ba. Jól el van dugva az ember ha délről jön észre sem veszi. Az öböl bejárata széles, de a kikötő (Marina) bejárat már keskeny. Állítólag 200 hajónak van hely. Külsőre nagyon szép és nyugis hely. Nekem tetszik Orsinak kevésbé. Hiányolja a beígért medencét, no meg a strandot. Kár, én meg pont az ilyen helyeket szeretem. Sajnos még nincs kész, ami azért ront egy kicsit az összképen. A városka is olyan kis nyugis eldugott helynek látszik. Érdekes, mert pont szemben vagy Zadarral és az ember azt várná, hogy tömegével jöjjenek a turisták. Persze lehet, hogy még a szezon elején vagyunk, és majd lesznek. A kikötés jól ment főleg, hogy egyszerre két kikötői fiú is jött segíteni. Látszik, hogy nagyon újak, kell a vendég. Meglepő módon két muringot javasolnak. Én elfogadom, Ők ismerik a helyi viszonyokat, nekem meg még nagyobb biztonságot ad. Ma is strandozni fogunk. Megnéztük a Marina strandját..... háát egy kicsit többet vártam volna, amilyen kialakításra törkednek egy kicsit jobban odafigyelhetnének erre is. Elmentünk a városka strandjára. A helyzet kicsit sem ideális. Építik a kikötői részt munkagépek tömege, zaj és por. Kár sokat ront a környezeten. Persze ha kész lesz biztos sokkal tetszetősebb lesz, de azért ezt lehetett volna korábban is kezdeni. A kölyköket ez csöppet sem érdekli, Ők strandolni akarnak és kész:) Megint alig lehet Őket a vízből kiszedni, pedig Geri is már úgy remeg mint a nyárfa levél. Ha nem hullámozna a víz, talán még azt is hallanám ahogy a fogai kocognak. Annát is csak a víz érdekli. Pedig elég ócska a part. A homok tele van bogánccsal, egyfolytában attól tartunk, ki fog először belelépni. De megússzuk minden baj nélkül. Jó éttermet nem találunk, így marad a marina étterme. Sötétítés nincs, ezerrel süt be a nap, még jó, hogy délután van. Vendég alig aki van az is a kivetítő előtt ül és a meccset bámulja. Főleg németek ordibálnak is rendesen. A szomszéd asztalnál is újgazdag "németek" ülnek, elég lealázóan bánnak az amúgy rendkívül kedves és szimpatikus pincérrel. Étlap nincs??? elég meglepő, de az étel finomsága kárpótol mindenért. Igaz az árak is a csillagos ég felett vannak. Halat, csirke mellet rizottót és salátát rendeltünk. Mindezért 1000 kunát fizettünk. De ugye nem úr aki nem pazar. De Gerit ez sem zavarja. Ha hagynánk, akkor még a vörösborból is inna:) Na jó azért volt néhány rövid ital is ami emelte az árat, és persze a hal sem 2 fillér volt (348Kuna) De egy ilyen vacsora megérte azt kell, hogy mondjam. Ha a helyet is ilyen színvonalra hozzák, akkor csodás lesz.

2008.06.18 Egy kis lazítás az izgalmak után

Ma nem hajózunk ki, standozunk. Igaz az időjárás sem kedvező, maradt a Jugo és a hullámzás. Ideje egy kicsit barnulni. Persze, ha jobban megnézem magam, akkor nem csak barnulni, de fogyni is időszerű lenne:( Na majd otthon. És persze azért is jó, hogy lássam magam és inspiráljon:)
A víz ugyan nem volt túl meleg, de a két kölyköt csak erővel lehetett a vízből kiszedni:). Délutánra az idő is kellemes lett. Neki is vetkőztünk a hajón. estére bementünk Zadar-ba egy kis város látogatásra. Továbbra is azt kell, hogy mondjam, bár nagy város Zadar, mégis van egy bája, hangulata. Az óváros gyönyörű, a maga kis utcácskával, apró kis kávézóival, parkjaival. Nagyot sétáltunk, de az Óváros negyedét sem tudtuk ez idő alatt megnézni.

2008.06.17.Biograg és majdnem Murter helyette Sukosan megint

A szél nem jött meg. Gáborral is beszéltem telefonon, többször is. Azt mondta Murter felé mennek, ha jó szél lesz, ezért mi is arra gondoltunk, ha lúd legyen kövér és irány Murter. Este még egy kicsit fennmaradtunk. Ancsa ismét fotózott :) Másnap megnéztem az időjárás előrejelzést, ismét 30-35 csomós szelet ígért és 2-2,5m-s hullámokat. Kifizettem a kikötő díjat 365 kuna, ez már egy kicsit több, de a WC / zuhanyzó igazán igényes és tiszta. Tetszett. Kihajóztunk. Háááááát lehet, hogy nem kellett volna. Jöttek a hullámok, tényleg 2-2,5m-sek. És a szél erősség is folyamatosan nőt. A kicsikre már a kikötőben mentő mellényt adtam, és ki is kötöttem Őket. De látva a hullámokat és a szelet, a csajokra is mentő mellényt parancsoltam:) Anna meglehetősen megijedt, főleg, amikor a poharak és a tányérok is el kezdtek csörömpölni, borulni. Persze a hajó is rendesen megdőlt, és a hullámok is megdobálták rendesen. Időnként jöttek akkora hullámok, hogy a fedélzetet is elöntötte. Látva a helyzetet, meg a távot ami még vissza lenne Murter-ig, megfordultam. A hajó jó nagyot dőlt, kicsit izgultam, hogy nehogy elméretezzem, de szépen fordult. Ami azt illeti furcsa volt azt érezni, hogy ez csöppet sem játék, és hogy mennyire komolyan kell venni a tengert. Félelmetes és egyben gyönyörű is. Időnként kívülről néztem magam. Egyik felem arra figyelt, hogy mit csinálok, a másik viszont aggódott, hogy vajon jól csinálom-e. Nem a hajó miatt aggódtam, nem volt fontos számomra, hogy mi lesz Vele ha valamit rosszul csinálok, csak a gyerekek miatt aggódtam."Érdekes" volt. Belegondoltam abba, hogy mi lenne ha borulnánk. Visszafelé ráraktam hullámokra a hajót és ettől lecsendesült a futása, miközben 8-8,5 csomós sebességgel száguldoztunk. Innentől kezdve élvezetes volt hajózni Vele. Nem akartunk visszamenni Biogradba, így keresni kezdtünk egy másik kikötőt. Filipjakov volt az első hely, amit kinéztem, de látva a tengert, a fenék mélységet, ami igen csekély volt, tovább vittem a hajót. Persze a manőverezések során jó kis dülöngélést kaptunk, büntetésül. De legalább ismét tanultam valamit. Legközelebb vész forgatókönyvet is ki kell dolgoznom az ilyen esetekre. Anna továbbra sem élvezte a helyzetet. Bezzeg Geri, bealudt:) Turanj-t is kinéztem, hasonló eredmény, így maradt Sukosan, mint végső menedékhely. Jó órányi hajózás után már meg is érkeztünk. A kikötő jobb oldalán lévő zátony és sekély víz egy kis aggodalommal töltött el, főleg, hogy a hullámok és a szél rendesen megdobálta és tolta is a hajót. A kikötés miatt is aggódtam, mert féltem attól, hogy nekinyom valamelyik hajónak. De meglepő módon jól sikerül a kikötés. Mindenki ügyes volt és jól csinálta a dolgát. A sikeres kikötést megünnepelendő, no meg, hogy túléltük:)))), mindenki nagy adag pálinkát kért és kapott. A gyerekek nem kaptak!!! Este megint éttermi vacsi várt minket. A csajoknak pizzát, Annának pulyka mellet magamnak "csevapcsicsát" rendeltem.

2008.06.16. Kukljica - Biograd



Az első út jól sikerült. Ezen felbuzdulva, úgy döntöttük, hogy hosszabb útra is vállalkozunk. A térképeket és az útikönyveket tanulmányozva úgy véltük, hogy dél felé megyünk. Sajnos a Pasman szigetet Ugljan szigettel összekötő híd alatt nem férünk el. Illetve lehet, hogy igen, de az ELAN-sok azt javasolták, hogy ne próbálkozzak. Így most nem próbálunk a sziget mögé menni, hanem a cél Murter, Biograd közbeiktatásával. Így is lesz az út 1,5-2 óra. Folyamatosan bajban vagyok, mert az internet nem jön be nincs wireless, a mobilon meg néha bejön a horvát időjárás jelentés. Mindenesetre az előrejelzés késő délutánra illetve estére 30-35 csomós szelet ígért, szóval jó lesz sietni, hogy még előtte kikötőben legyünk. A tenger az út során csendes volt, szél sem fújt, így végig motorral mentünk. Biograd közelében már bőven voltak felhők, de még mindig szélcsend uralkodott. A kikötés könnyen ment főleg, hogy a kintről is segítettek. Ma nem főzünk:) gondoltuk kipróbáljuk a helyi finomságokat. Egy parti de árnyas étteremre esett a választás. Rákot tintahalt és salátát rendeltünk. Geri persze mindenre rácsodálkozott.


Anna a maga kis borzas fejével kijelentette, hogy Ő csakis rákot akar enni. Hát igen a kis csaj már nem eszik meg akármit:) még szerencse, hogy nem tudja, hogy homárt is lehet kapni, mert képes volna berendeltetni velem azt is.De az a lényeg, hogy egyenek, ez minden pénzt megér:) Persze meg van az esti program is az EU bajnokságot nézzük mi fiúk, a csajoktól kaptunk horvát nemzeti pólót is hogy jobban menjen a drukkolás. Hozzá a nemzeti sör, ami már a tévéből is folyamatosan folyik. Érdekes ez a nagy nemzeti tudat egyáltalán nem visszatetsző, sőt nagyon szimpatikus. Persze győztünk:)

2008.06.15 Sukosan Kukljica

Hát akkor elérkezett a nagy nap is, a család vízre száll. Az idő kellemes volt enyhe 10 csomós szél fújt, a tenger se hullámzott. A kis matróz inasok mentő mellényt kaptak biztos ami biztos. A lányok is nagy izgalommal várták az utat. A kihajózás is jól sikerült. Orsi elbírt a kötelekkel, és a manőverezéssel sem volt semmi gond. Az égen csak néhány felhő volt, és az előrejelzés is jó időt ígért. A kellemes szélben úgy döntöttem vitorlát bontok. Ha már vitorlás akkor vitorlázzunk. Nagyon jól haladtunk 4-4.5 csomót is elértünk, így aztán egy kicsit Északabbra vettem az irányt és egész Ugljan-ig felvitorláztunk, ahol megfordulva, de már a sziget partközelben lehajóztunk Kukljica kikötőjébe. Ebben a kikötőben még nem jártam, de a térkép szerint a sziget közelében elég sekély a víz, így óvatosan közelítettük meg. A kikötőben senki nem volt, így aztán senki nem segített kintről a köteleknél. Orsi megküzdött a moringgal, nem volt könnyű felszednie, ráadásul nekem sem sikerült elsőre megtartanom a hajót. A parti kötelekhez ki kellett lépni a partra szóval nem volt egyszerű az első kikötésünk, de ami azt illeti elég jól megoldottuk ahhoz képest, hogy a többieknek ez volt az életük első kikötése. Én egy kicsit úgy éreztem, hogy béna voltam. aztán jött egy LAGOON katamarán csehekkel. Kiszálltam a parta, hogy segítsek Nekik. Háááááát azt kell, hogy mondjam a mi kikötésünk *-gos ötös volt az Övékhez képest. Nem bírták felszedni a muringot, amit bedobáltam Nekik pedig szinte fejbe dobtam a srácot. Aztán meg olyan közel álltak meg a parthoz, hátsó pufferek nélkül... szóltam is Nekik, hogy jobb volna, ha még legalább plusz fél métert hagynának, minden eshetőségre, és megpróbálnának egy puffert keríteni hátulra. Végül kiküzdötték magukat.


Megpróbáltam leadni a hajó papírjait, de mint megtudtam a kikötő parancsnok csak valamikor este fog előkerülni. Érdeklődtem az illemhely és mosdó után is, mégse a kikötőbe eresszük, ami ki kell, hogy jöjjön, de mint kiderült az egyetlen illemhely és mosdó éppen felújítás alatt volt, így maradt a hajó zuhanyzó/wc használata. Orsinak nem tetszett a hely, szerinte túl nyugis. Nekem bejött, én szeretem az ilyen helyeket. Úgy látszik tényleg öregszem. Kellemes kis csöndes hangulata volt a helynek. Semmi extra építészeti emlék étterem, inkább csak egy kis nyugalmas kikötő. Bár nem ártana némi nemű infrasruktura a jobb közérzetért. Ancsa közben annyit kattingatta a fényképezőgépét, mintha valami újság megbízásából fényképes riportot akarna készíteni. Az itt lévő fotókat amúgy Ő csinálta.
Ami a kikötő díjat illeti az este előkerülő "kikötő parancsnok" 260 kunát kért tőlünk. Jutányos ár a semmiért:)

2008.06.14 A sukosani kikötőben


Átvettük a hajót. A család nagy izgalommal várta a pillanatot, hogy megláthassa:) Én is izgultam, hogy tetszeni fog e Nekik, de mindenki teljesen odavolt érte. Kicsit aggódtam Geri miatt, mert tudom, hogy milyen kis rosszcsont, és állandóan mindenre fel akar mászni. De teljesen meglepő módon, hihetetlenül "jó" kisfiú módjára viselkedett, mint aki érzi, hogy itt most nem lehet szaladgálni. Mindent megnézett, megvizsgált. Annának is nagyon tetszett. Ő már olyan nagylányosan kérdezgetett mindent. Szóval mindenki oda volt a hajóért. Elég erős szél fújt, ezért úgy döntöttünk, hogy a napot a kikötőben töljük, és majd vasárnap hajózunk ki. Mivel még nem hajóztam Velük így csak egy igen rövid távra gondoltunk Kukljica kikötőjéig hajóztunk majd el.

2008. jún. 9.

2008.06.06 Az út vége Sukosan-ig

Nagyon korán keltünk. 5:30-kor. Az idő is változott, esős szeles lett, és úgy 2m-es hullámokat hozott. Sajnos a szél menetirányból szembe fújt, így vitorlát nem húzhattunk. A cél most már Sukosan. Összességében eseménytelenül telt az idő. A hullámok, no meg a szembeszél miatt alig haladtunk. Ha már 6.7nm-re felcsúszott a sebesség már ujjongtunk:)

Reggelizés közben megjelent egy sirály és rászállt az összehajtott biminire. Tátva maradt a szám, ilyet eddig még soha nem tapasztaltam. Persze kaját akart kikunyerálni tőlünk. Dobtam neki 3 db kenyeret, bár Laci szerint hülye ötlet, mert még csak többet akar majd. Több nem kellett neki, de azért megjelent a párja is. De őt már könnyebben elzavartam, nem mert leszállni:)

Zadar-ig mondhatnám eseménytelen volt az utunk. Aztán láttuk, hogy Zadar-nál zuhog. Hát az hogy zuhog, enyhe kifejezés. Ömlött. A látótávolság is lecsökkent, úgy 50-70m-re. De szerencsére Sukosan-ban már nem eset.
A kikötő hatalmas volt. A 9-s móló a mienk, ott van az ELAN Yachting kikötői része. Mi a 8-s ágyat kaptuk, állítólag ez lesz a mienk. Nekem megteszi.
A beállás kissé bénára sikerült, de még mindig nem mertem nagy lendülettel beállni, pedig úgy kellene, a kormányozhatóság miatt. De majd idővel:)
Elfáradtunk, de én nagyon élveztem, remélem a többiek is.

2008. jún. 8.

2008.06.05 Tovább dél felé

Reggel kicsit sokáig aludtunk, aztán reggeliztünk, majd kifizettem a kikötői díjat, 385 Kuna volt. 11-re össze is készültünk és irány tovább, délre. Vitorlát bontottuk. Most először:) nem volt egyszerű, mert ki kellett találni, hogy mely kötél mihez kell. De sikerült:). Izolából motorral 6- 6.5 tengeri mérföldhez értünk el. Most vitorlákkal feltornásztuk 7.5-ig, igaz a motor továbbra is ment, de a szél erősség sem volt nagyobb 7-8 csomónál. Közben persze ittunk egy kis prosek-et csak hangulat fokozás gyanánt.

Azt terveztem, hogy Mali Losin-ig hajózunk. De még annak ellenére, hogy ma sokkal gyorsabban haladtunk 17-kor már láttam, hogy így sem fogunk elérni odáig. Másik kikötőt kerestünk. Unije-re esett a választás. Ez egy kis sziget Losin mellett. Gyönyörű kis sziget, egy pici halász falúval, és egyetlen étteremmel Kod Joze a neve. (kék épület). A kikötés után csobbantunk egyet és átúsztuk a kis öblöt. A víz egész kellemes volt 21-22 fokos. Eldöntöttük, hogy kint vacsorázunk a kis étteremben. Itt is brancin-t ettem Lacival, Karcsi viszont csevapcsicsát. A vörösbor amit ittunk hozzá, finom volt.
A kikötőbe csak néhány hajó fér el, a "könyv" szerint 15, de igazából csak 5-en voltunk. Víz villany csatlakozás nincs, igaz egy Fillérünkbe sem került. Sajnos a rendszeres hajó járat 6:30-kor érkezik, így előtte el kell majd hagynunk a kikötőt.

2008.06.04 Hajónapló nélkül de már hajóval

Lekéstem a könyv kötőt, így aztán bezárt és nem tudtam átvenni a bekötött hajónaplót. Marad az utólagos pótlás.
Vasárnap éjjel indultunk el. Ildi, Karcsi felesége, Karcsi, Jocó, és Laci. (Őt Keszthelyen vettük fel.)

Hosszú volt az út Izoláig, főleg, hogy végig zuhogott az eső. Aztán megérkeztünk a kikötőbe és megláttam ezt a szépséget. Íme az első kép róla.

Felmásztunk rá, körbejártuk, megcsodáltuk ... gyönyörű. Igaz, nem a legnagyobb (38 láb) de hát akkor is Ő a legcsodásabb hajó nekem. Megjött Matic és átadta. Sajna volt egy két dolog, ami hiányzott (kávéfőző, teafőző), de ez csöppet sem vont le az egész élményből. Megbeszéltük, hogy átzúgunk Kopper-be, ahol tankolni tudok és ahol ki kell léptetni a hajót Szlovéniából.

9-kor elindultunk, de aztán az eső is belekezdett, mi meg bőrig áztunk, mert felhúztam a biminit, meg a sprayhood-t is, mert attól féltem, hogy a szél letépi. Nem kellett volna, ha hagyom megvédett volna az esőtől.

10-kor megérkeztünk a Kopper-be, nem valami nagy volt a kikötő bejárata, volt is egy kis sor a tankoló helynél, ráadásul a beállást is elsőre elbénáztam. Nem éreztem még igazából a hajót. De másodjára már sikerült:) Tankoltam, no meg kiléptettem a hajót Szlovéniából. A szlovén vámos figyelmeztetett, hogy ha visszajövök Szlovéniába, akkor VÁM-t kell fizetnem. Mondtam, hogy bár nagyon tetszik az ország, eszem ágában sincs visszajönni:) legalább is mostanában.
Így aztán nekivágtunk Umag-nak, hogy beléptessük a hajót Horvátországba. Az előzetes tájékoztatás szerint fél 12-re kellett odaérnünk. Hát nem ment, 12-re értünk oda, de a kikötés már sokkal jobban ment. A fiúk is jól csináltak mindent, bár az eső továbbra is zuhogott. Bejelentkeztem a rendőrségen, a VÁM-n. Simán ment minden, teljesen meglepődtem, nem ezzel ijesztgettek. Aztán felmentünk a kikötő parancsnokhoz, aki azzal a lendülettel, ahogy bementünk hozzá el is zavart. Megdöbbentem, még a végén itt kell töltenünk a napot. Volt néhány telefon, majd várnunk kellett 10 percet a látszat kedvéért, majd mintha mi sem történt volna a kikötő parancsnok minden papírt megfelelőek talált, és megadta az engedély és az ideiglenes CRUE listát is. Röhej.
Most már semmi sem tántoríthat el irány dél!!!
14-kor végre elindultunk. Azt terveztem, hogy Pula-ig lehajózunk és ott töltjük az estét. De lassabban haladtunk így kikötöttünk VRSAR-ban. Jött a kikötő fiú, és közölte, hogy előbb be kellett volna rádión jelentkeznünk a 17-s csatornán. Jó vicc, a rádiónk nem működött. Sajna elég messze a központi épülettől, de pontban szemben az éttermekkel találtunk "ágyat".
Az első estén irány az étterem. Brancint kértünk. csodás íze volt. Irány a hajó és alvás.

2008. jún. 2.

2008.06.02 Még mindig hajó nélkül

Tegnap éjjel leszáguldoztam Zadarba. Na jó nem volt nagy száguldozás, a tempomatot beállítottam 145km/h-ra. Két okból, egyrészt féltem a horvát autópálya rendőrség "elfogó vadászaitól" másrészt spóroltam a benzinnel.

Rekordot döntöttem fogyasztás terén, "csak 13,7l/100Km-s fogyasztást sikerült összehoznom.

Eddig a legjobb eredményeim 15,5l/100Km-rekre jöttek ki, igaz akkor a tempomatot 170-re állítottam. Lehet, hogy öregszem és visszafogottabbá válok? Ki tudja, mindenesetre így most még több időm maradt a tájra. Van egy kedvenc részem, Zadar előtti autópálya részen Budapest előtt van egy fennsík féle rész, ahol a fennsík közepén van egy magányos hegy a Zir hegy. Mindig megcsodálom. De most még különlegesebb volt a táj. Még soha nem láttam ilyen csodás zöldnek ennyire dúsnak. Igaz eddig, vagy a nyár derekán, vagy késő ősszel vagy kora tavasszal jártam erre. Csodás volt. Annyira azért nem mentem lassan, hogy fotózzam, majd legközelebb.

Zadar továbbra is nagyon tetszik. Kezdem magam kiismerni benne . Na jó ez enyhe túlzás, de azért már vannak ismerős részei.

Ami az ügyeimet illeti? Hát igen bürokrácia az van. Persze ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy mennyire nem beszélem a nyelvet. Suzane, a horvát könyvelőm, meg legalább ennyire nem beszéli az angolt. Így aztán néha vicces volt a helyzet, mert felhívta egy kolléga nőjét, aki elmondta angolul, amit Suzane korábban horvátul próbált elmagyarázni. A vicces az volt, hogy amikor felfedezte, hogy bizonyos szinten (a béka alsó fertálya alatti szinten:) )beszélem a horvátot, szinte felszabadultan elkezdte magyarázni a helyzetet. Az elején még lassan aztán begyorsult és csak kapkodtam a fejem. Számomra is csodálatos módon tulajdonképpen megértettem, hogy mit akart mondani.

Muszáj lesz nyelv leckéket vennem.

Ami a hajót illeti, holnap éjjel indulunk. Szóval egyre közelebb a nap.

A visszaút unalmas volt bár nem is volt hosszú 5 óra 14 perc:) de most eléggé kivagyok. Tényleg öregszem:(

2008. jún. 1.

2008.06.01 Hajónapló hajó nélkül

Még két nap és indulok a hajóért. IZOLA-ba (Szlovénia) megyek érte, ahonnan UMAG-ba (Horvátország) kell hajóznom, hogy elintézzem a VÁM-t és egyéb papírokat a horvátországi beléptetéshez. Egyre izgatottabb vagyok. Be kell valljam tartok is egy kicsit az úttól. Egy teljesen ismeretlen hajóval kell majd jó pár tengeri mérföldet megtennem. De bízom magamban.

Leukothea ez a hajó neve. Gyönyörű név. Orsi találta, szerintem ennél fantasztikusabb nevet nem is lehetett volna adni Neki. Sokan kérdezik mit jelent. Itt van amit találtam Róla:
Leukothea, a görög monda szerint Kadmosz thébai király és felesége Harmónia leánya, tengeristennő volt. Eredetileg még halandó életében Inónak hívták. Athamasz orkhomenoszi királyhoz ment feleségül, akitől két fia született, Hearkhosz és Melikertész. Mint férje második felesége, rossz szemmel nézte
Athamasz első házasságából származó gyermekeit, és ezeket bonyolult terv
kieszelésével el akarta pusztítani, de a két gyermeket Phrixoszt és Hellét egy
aranygyapjas kos megmentette, és így elkerülték mostohaanyjuk haragját.
Ezután Inó boldog házasságban élt férjével, mígnem egyszer
Zeusz el nem
küldte hozzá Szemelétől, Inó nővérétől született fiát,
Dionüszoszt,
hogy fogadja be és nevelje fel. Inó készségesen vállalta, elhunyt nővére fiának
nevelését, de ezzel magára vonta a Dionüszoszt gyűlölő
Héra haragját.
Héra tébolyt küldött Athamaszra, és az vadállatnak nézve fiát Learkhoszt
megölte, majd őrjöngve feleségére és másik fiára támadt. Inó Melikertészt
magával ragadva a tenger felé menekült, majd amikor Athamasz utolérte őket, egy magas szikláról a tengerbe vetették magukat. Zeusz megszánta őket és kérésére
Poszeidón tengeristenekké változtatta mindkettőjüket. Inó a Leukothea („Fehér
istennő”) nevet kapta és a hajósok oltalmazója lett. Segíti a hajósokat, viharmadár képében vezeti, vagy jó tanáccsal látja el őket és a hajótörötteknek fátylát dobja, amely fenntartja a vízen a bajbajutottakat.

A gondoltatok csak kavarognak bennem. Még szinte most sem hiszem el, hogy az enyém. Barátom mentorom mondta egyszer,

Merjetek nagyot álmodni és teljesülni fog.

Igaza volt/van. Ez egy csodás állom, ami valóra vált.

Sok dolgom van még az indulásig. Be kell vásárolnom még néhány dolgot. Italokat a horvát ügy intézőknek, elszakadt a vitorláscípőm fűzője, vennem kell új cipőfűzőt. No meg némi kaját és piját maguknak. No meg beköttettem a hajónaplót is, amiért szintén el kell mennem.

Kedd éjjel indulunk, mert szerda reggel 8-kor kell átvennünk a hajót. Szeretek éjjel vezetni, fárasztó, de a tudat, hogy egyre közelebb vagyok a tengerhez mindig feldob.