A szél nem jött meg. Gáborral is beszéltem telefonon, többször is. Azt mondta
Murter felé mennek, ha jó szél lesz, ezért mi is arra
gondoltunk, ha lúd legyen kövér és irány
Murter. Este még egy kicsit fennmaradtunk.
Ancsa ismét fotózott :) Másnap megnéztem az időjárás előrejelzést, ismét 30-35 csomós szelet ígért és 2-2,5
m-s hullámokat. Kifizettem a kikötő díjat 365
kuna, ez már egy kicsit több, de a WC / zuhanyzó igazán igényes és tiszta. Tetszett. Kihajóztunk.
Háááááát lehet, hogy nem kellett volna.
Jöttek a hullámok, tényleg 2-2,5
m-sek. És a szél erősség is folyamatosan nőt. A kicsikre már a kikötőben mentő mellényt adtam, és ki is kötöttem Őket. De látva a hullámokat és a szelet, a csajokra is mentő mellényt parancsoltam:) Anna meglehetősen megijedt, főleg, amikor a poharak és a tányérok is el kezdtek csörömpölni, borulni. Persze a hajó is rendesen megdőlt, és a hullámok is megdobálták rendesen. Időnként jöttek akkora hullámok, hogy a fedélzetet is elöntötte. Látva a helyzetet, meg a távot ami még vissza lenne
Murter-ig, megfordultam. A hajó jó nagyot dőlt, kicsit izgultam, hogy nehogy elméretezzem, de szépen fordult. Ami azt illeti furcsa volt azt érezni, hogy ez csöppet sem játék, és hogy mennyire komolyan kell venni a tengert. Félelmetes és egyben gyönyörű is. Időnként
kívülről néztem magam. Egyik felem arra figyelt, hogy mit csinálok, a másik viszont aggódott, hogy vajon jól
csinálom-e. Nem a hajó miatt aggódtam, nem volt fontos számomra, hogy mi lesz Vele ha valamit rosszul csinálok, csak a gyerekek miatt aggódtam."Érdekes" volt. Belegondoltam abba, hogy mi lenne ha borulnánk. Visszafelé ráraktam hullámokra a hajót és ettől lecsendesült a futása, miközben 8-8,5 csomós sebességgel száguldoztunk. Innentől kezdve élvezetes volt hajózni Vele. Nem akartunk visszamenni
Biogradba, így keresni kezdtünk egy másik kikötőt.
Filipjakov volt az első hely, amit kinéztem, de látva a tengert, a fenék mélységet, ami igen csekély volt, tovább vittem a hajót. Persze a manőverezések során jó kis dülöngélést kaptunk, büntetésül. De legalább ismét tanultam valamit. Legközelebb vész forgatókönyvet is ki kell dolgoznom az ilyen esetekre. Anna továbbra sem élvezte a helyzetet. Bezzeg
Geri, bealudt:)
Turanj-t is kinéztem, hasonló eredmény, így maradt
Sukosan,
mint végső menedékhely. Jó órányi hajózás után már meg is érkeztünk. A kikötő jobb oldalán lévő zátony és sekély víz egy kis aggodalommal töltött el, főleg, hogy a hullámok és a szél rendesen megdobálta és tolta is a hajót. A kikötés miatt is aggódtam, mert féltem attól, hogy nekinyom valamelyik hajónak. De meglepő módon jól sikerül a kikötés. Mindenki ügyes volt és jól csinálta a dolgát. A sikeres kikötést megünnepelendő, no meg, hogy túléltük:)))), mindenki nagy adag pálinkát kért és kapott. A gyerekek nem kaptak!!! Este megint éttermi vacsi várt minket. A csajoknak pizzát, Annának pulyka mellet magamnak "
csevapcsicsát" rendeltem.
gondoltunk, ha lúd legyen kövér és irány Murter. Este még egy kicsit fennmaradtunk. Ancsa ismét fotózott :) Másnap megnéztem az időjárás előrejelzést, ismét 30-35 csomós szelet ígért és 2-2,5m-s hullámokat. Kifizettem a kikötő díjat 365 kuna, ez már egy kicsit több, de a WC / zuhanyzó igazán igényes és tiszta. Tetszett. Kihajóztunk. Háááááát lehet, hogy nem kellett volna.
Jöttek a hullámok, tényleg 2-2,5m-sek. És a szél erősség is folyamatosan nőt. A kicsikre már a kikötőben mentő mellényt adtam, és ki is kötöttem Őket. De látva a hullámokat és a szelet, a csajokra is mentő mellényt parancsoltam:) Anna meglehetősen megijedt, főleg, amikor a poharak és a tányérok is el kezdtek csörömpölni, borulni. Persze a hajó is rendesen megdőlt, és a hullámok is megdobálták rendesen. Időnként jöttek akkora hullámok, hogy a fedélzetet is elöntötte. Látva a helyzetet, meg a távot ami még vissza lenne Murter-ig, megfordultam. A hajó jó nagyot dőlt, kicsit izgultam, hogy nehogy elméretezzem, de szépen fordult. Ami azt illeti furcsa volt azt érezni, hogy ez csöppet sem játék, és hogy mennyire komolyan kell venni a tengert. Félelmetes és egyben gyönyörű is. Időnként kívülről néztem magam. Egyik felem arra figyelt, hogy mit csinálok, a másik viszont aggódott, hogy vajon jól csinálom-e. Nem a hajó miatt aggódtam, nem volt fontos számomra, hogy mi lesz Vele ha valamit rosszul csinálok, csak a gyerekek miatt aggódtam."Érdekes" volt. Belegondoltam abba, hogy mi lenne ha borulnánk. Visszafelé ráraktam hullámokra a hajót és ettől lecsendesült a futása, miközben 8-8,5 csomós sebességgel száguldoztunk. Innentől kezdve élvezetes volt hajózni Vele. Nem akartunk visszamenni Biogradba, így keresni kezdtünk egy másik kikötőt. Filipjakov volt az első hely, amit kinéztem, de látva a tengert, a fenék mélységet, ami igen csekély volt, tovább vittem a hajót. Persze a manőverezések során jó kis dülöngélést kaptunk, büntetésül. De legalább ismét tanultam valamit. Legközelebb vész forgatókönyvet is ki kell dolgoznom az ilyen esetekre. Anna továbbra sem élvezte a helyzetet. Bezzeg Geri, bealudt:) Turanj-t is kinéztem, hasonló eredmény, így maradt Sukosan, 
mint végső menedékhely. Jó órányi hajózás után már meg is érkeztünk. A kikötő jobb oldalán lévő zátony és sekély víz egy kis aggodalommal töltött el, főleg, hogy a hullámok és a szél rendesen megdobálta és tolta is a hajót. A kikötés miatt is aggódtam, mert féltem attól, hogy nekinyom valamelyik hajónak. De meglepő módon jól sikerül a kikötés. Mindenki ügyes volt és jól csinálta a dolgát. A sikeres kikötést megünnepelendő, no meg, hogy túléltük:)))), mindenki nagy adag pálinkát kért és kapott. A gyerekek nem kaptak!!! Este megint éttermi vacsi várt minket. A csajoknak pizzát, Annának pulyka mellet magamnak "csevapcsicsát" rendeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése